01. Köszönöm. Deidara&Alexa
2012.01.16. 13:48, wong
Sötét felhők borították be az égboltot sötétség közeledett, halk dörrenések hallatszottak.
Két fekete ruhás alak sétált a fák között, tudván hamarosan vihar közeleg biztonságos helyet kell találniuk.
Szerencsére a szőke hajú fiú tájékozódásának köszönhetően rövid időn belül egy kicsi barlangba tértek az
eső gyönge szemerkélését hamarosan erős zuhogás váltotta föl. Mindketten a barlang falának támaszkodva
ültek csöndben nem olyan távol egymástól.
-
Deidara..
-
Igen? - válaszolt a fiú
-
Valami baj van?
-
Nem nincs semmi - válaszolt unottan.
-
Miért? ..
-
Nem tudom.. - mondta a lány majd lesütötte szemét.. s tekintete a földet fürkészte..
A lány reszketett hideg volt, dörzsölte a kezeit hát ha jobb lesz de semmivel sem volt jobb. Az idő beálltával lehűlt
a levegő kezdett besötétedni úgy döntöttek nem lenne szerencsés sötétben botorkálni inkább ott töltik az éjszakát
a barlangban. Az idő semmit sem javult csak még jobban esett hosszú, hatalmas villámok cikáztak szinte a leértek
a földig s azokat fülsiketítő dörrenések követték.
A fiú látta hogy a lány fázik még sem mert odamenni hiszen ő sosem volt így egy lánnyal sem sosem figyelt egyikre sem..
nem keltette fel egyik sem az érdeklődését, s egyiktől sem félt úgy mint Alexa-tól. De miért érzi ezt? Ő miért másabb a
többinél? talán mert nincs oda érte.. vaggy talán.. ? nem tudta eldönteni és nem is akarta.. csak oda akart ülni a lány mellé
Alexa mellé szerette volna neki elmondani, hogy iránta más képp érez, mint a többi iránt, szerette volna átölelni, és.. talán
szerette volna megcsókolni erős vágyat érzett iránta de félt, hogy a lány nem akarja.
A fiú nem szólt semmit.. nem tudott mondani semmit már bánta, hogy szólt a lánynak a barlang bejárata felé fordult és bámulta
vihart eközben a lány titkon ránézett majd ő is elfordult felhúzta a térdét majd átkarolta vacogni kezdett.
a fiú ránézett majd minden gondolkodás nélkül fel állt és leült mellé átölelte és dörzsölni kezdte a vállát. A lány megijedt remegett
zavarban volt, 'ez nem vall Deidara-ra' gondolta. Ránézett a fiúra, tekintetük találkozott..
-
Fázol még? - kérdezte kedves hangon Deidara.
-
Nem .. már nem. - válaszolt zavarodott hangon.
-
Hamarosan eláll a vihar és jobb lesz. - mosolygott a fiú.
A lány furcsálta társa kedvességét de örült neki karjaiban biztonságban érezte magát mosoly jelent meg az arcán, a fiú vállára hajtotta
a fejét s hallkan annyit mondott köszönöm. szerette volna azt mondani hogy szeretlek.. de be érte ennyivel is.
A fiú szorosabban átkarolta, elmosolyodott s egymás karjaiban elaludtak.
Kommentálni kötelező:p